Mert így éri meg igazán…
December 6-át, Mikulás napját minden gyermek izgatottan várja. A kis csizmában rejlő ajándékokat, a Télapót és az ünnepi hangulat varázsát. Gyermeki lélekkel hittük, hogy az öreg szakállas jóindulattal ítél meg bennünket, s vártuk, hogy vidám énekkel köszönthessük a rénszarvasszánon érkező kedves mesebeli alakot.
Aztán szépen lassan felnőttünk. A felhőtlen gyermeki öröm alábbhagyott, az egykor bennünk rejlő megkérdőjelezhetetlen hit elhalványult. Már nincsenek kiscsizmáink. Felváltották a nagy hótaposók és a vele járó nehézségek. Már nem merünk önfeledten örülni, éljük szürke, monoton hétköznapjainkat, és közben elfelejtjük a legfontosabbat: boldognak lenni. Elmulasztjuk észrevenni az apróságokat, távolról szemléljük környezetünket és sokszor önmagunkat is. Pedig, ha közelebb megyünk egymáshoz, látjuk, hogy a Télapó nehéz puttonya számunkra is tartogat meglepetéseket. Mélyre rejtett emlékeinkből a felszínre hívjuk a Mikulást váró gyermekdalokat, és felcsendül a közös ének. Megmagyarázhatatlan boldogság lesz úrrá rajtunk. Halkan bár, de újra halljuk a csengőszót, s újra jól esik hinni egy kicsit a csodákban. Érezzük át, értékeljük ezeket a pillanatokat, és szeressünk teljes szívből! Mert nem csak az ünnepnapokon, de a monoton, embert próbáló hétköznapokon is csak így éri meg igazán!
Tóth Izabella 9.B
Megosztás:
