Itthonról - haza (Weida)
Weidában jártak a Teleki tanulói
Húsz telekis tanuló és három kísérő tanár utazott április 16-án Weidába a 24 éves múltra visszatekintő testvériskolai kapcsolatnak köszönhetően. A diákok öt napot tölthettek el a türingiai kisvárosban a Samuel Dörffel Gimnázium tanulóinak vendégeiként.
A mezőtúri diákok betekintést nyertek a vendéglátó családok életébe, megismerhették a hétköznapokat egy német gimnáziumban, átélhették egy iskolai rendezvény hangulatát, részt vehettek a német fiatalok szabadidős programjaiban, mindezek mellett természetesen megtapasztalhatták az idegen nyelvek ismeretének fontosságát. Az utazás megvalósulásához a mezőtúri önkormányzat önzetlen segítséget nyújtott. A cserediákprogram az iskolai élet és a helyi kultúra megismerésén túl a környék felfedezésére, kirándulásokra is lehetőséget biztosított. – Voltunk Erfurtban, ahol idegenvezető kíséretével néztük meg a dómot, részt vettünk egy weidai városnézésen a vár megtekintésével, toronylátogatással, meghívást kaptunk a város leköszönő polgármesteréhez, aki megvendégelt bennünket. Végül megnéztünk egy fényszínházi darabot a német diákok előadásában – mesélt a kint töltött napok programjairól Harmati Veronika tanárnő, az utazás szervezője. A csereüdülés töretlen népszerűségét bizonyítja, hogy ebben a tanévben is voltak olyan telekis diákok, akik korábban már lehetőséget kaptak a vendégüdülésre, de ismét részt kívántak venni a programban. A németek részéről is vannak visszatérők.
A kiutazó mezőtúri diákok a következő év tavaszán visszavárják a német tanulókat, hogy közösen ünnepeljék a kapcsolattartás 25. jubeliumi évfordulóját, s hogy viszonozhassák a vendéglátást és a fogadó családok vendégszeretetét.
K.Z.
Vittünk magunkkal esőkabátot, túracipőt, izgatott rácsodálkozást, ajándékba kerámiát, könyvet, magyar ízeket. Vittünk még mást is: emlékeket és egy üzenetet. Húsz év érzelmeinek, történéseinek sűrített krónikáját. Ha jöhetett volna, személyesen mondta volna el a pontos, finom humorral átszőtt visszaemlékezést, szeretettel ejtette volna ki azok nevét, akik előző generációkból ugyanúgy tudtak lelkesedni, mint most mi. Ő mesélt volna Wartburg várában a magyar csodáról: Árpád-házi Szent Erzsébetről, ő tolmácsolt volna a weidai polgármesternek.
Feladatok, megvalósulni vágyó célok járnak-kelnek a világban, keresik azt, aki alázattal, állhatatosan képes dolgozni. Szabó Zsigmond tanár úr húsz évvel ezelőtt hagyta, hogy egy feladat rátaláljon, és megtette az első lépéseket, melyek minket most újra Weidába vezettek.
„Wolfgang Soldan barátomék családom meghívására nálunk tartózkodtak. Természetesen megmutattam nekik a várost, és iskolánkban is jártunk. (Barátom első látásra beleszeretett a Telekibe.) Szóltam neki arról az elképzelésünkről, - hiszen Rózsa Endre igazgató úrral akkor már évek óta próbálkoztunk - hogy szeretnénk, ha német testvériskolánk lenne. Wolfgang azt javasolta, írjuk le elképzeléseinket, és ő nagyon szívesen átadja levelünket - támogató szavaival együtt - a weidai gimnázium igazgatójának.
Barátommal akkor már négy éve ismertük egymást. Mindketten részesei voltunk ugyanis a korábbi Mezőtúr és Weida közötti kapcsolatoknak, amelyek keretében két éven át gyerekek ve hettek részt csereüdülésen.
A két város közötti ismeretség azonban még ennél is régebbi. Kezdete a 70-es évekre tehető és fő területe a sportolók közötti barátkozás volt. (Tolmácsként már abban az időben is gyakran és szívesen segítettem, ha kérték.)
Az 1989-90-es évek mindkét országban jelentős - összességében nagyon pozitív - változásokat hoztak. Ezek azonban nem mentek minden áldozat nélkül. Ilyen áldozatnak kell tekintenünk ezeket a két város közötti sokoldalú kapcsolatokat, illetve ezek átmeneti elhanyagolását. Ekkor ugyanis néhány év teljes csend következett, legalábbis a hivatalos együttműködés terén.
Egy korábbi személyes barátság felelevenítése volt tehát a döntő momentum. Ennek köszön hetően mára már sikerült nemcsak elérni a korábbi szintet a kapcsolatokban, hanem túl is szár nyalni azt. A két iskola együttműködéséből - és ezt mindenki elismeri - fejlődött ki a két város ma már testvérvárosi kapcsolata. Az erről szóló okmányt az idén áprilisban írta alá a két polgármester: Ádámné Dr. Bagdán Piroska és Günter Theilig. A települések közötti tervezett együttműködés területeit, tartalmát ismerve mit is kívánhatnánk egyebet, mint hogy ugyanúgy sikerüljön pontról pontra valóra váltani az abban foglaltakat, sőt tovább bővíteni azokat, mint ahogyan ez az iskolák között történt, illetve történik.
Mert lássuk csak, mi is következett ezután:
Hazautazva Wolfgang Soldan átadta a levelünket Bauer igazgató úrnak. Gyorsan kiderült, hogy az írás, az ajánlatunk jó kezekbe került. Hamarosan igen kedvező választ kaptunk. Még azon az őszön, egészen pontosan 1993. október 23-án weidai tanárok utaztak Mezőtúrra azért, hogy iskolánkkal, városunkkal, munkánkkal, életünkkel ismerkedjenek. Itt tartózkodásuk néhány nap ja alatt elkészült az a megállapodás-tervezet, melyet magukkal vittek és melynek kiegészített, pontosított változatát 1994 tavaszán az igazgatók aláírtak.
A tervezett együttműködés egyik területe: csereüdülések a nyelvtanulás illetve egymás megis merése céljából.
Még jelenleg is gyakran felteszik nekünk a kérdést a két iskola és ma már a két város testvérkapcsolatára: miért éri ez meg a németeknek? A válasz nagyon egyszerű, de csalódni fognak azok, akik most ide gazdasági számításokat, árfolyamadatokat várnak. Anél kül ugyanis, hogy lebecsülném az együttműködésben lévő lehetőségek kölcsönös anyagi előnyeit, számomra, számunkra legalább ilyen fontos: Kelet-Németországban valahogy - általá ban - nagyon szeretik a magyarokat. Weidában különösen jó érzés mezőtúrinak lenni. Remél jük, ez fordítva is igaz.
Azt kívánom, hogy minél többen személyesen is tapasztalhassák ezt.”
Szabó Zsigmond, 1997
A jókívánságok teljesülnek. Nincs kimutatás, nincsenek pontos adatok. Barátságok vannak. Sokan lehettünk azóta részesei visszahozhatatlan, gyönyörű pillanatoknak, sportversenyek okozta izgalmaknak, közös kirándulásoknak, zenei élményeknek.
Andreas Kotsch tanár úr a Dörffell Gimnáziumból és Szabó tanár úr a Telekiből. Nekik köszönjük ezt a húsz évet és azt, hogy egymás vendégeiként mi Weidában, ők pedig Mezőtúron kölcsönösen otthon érezhetjük magunkat!
Harmati Veronika
Megosztás:
