„… nem tökéletesnek, hanem valódinak kell lennie…”
Ismét nálunk töltött pár napot a németországi testvériskolánk néhány tagja
A Teleki Blankában 26 évvel ezelőtt járt először Claudia Wöpke és Andreas Kotsch. Az a pár nap meghatározó volt a német vendégek számára, hisz egy negyedszázados kapcsolat vette kezdetét, amely a mai napig tart. Az idén szeptemberben újra megerősödött, megújult mindez.
- szeptember 23-án érkezett 20 németországi diák 4 kísérővel „alig” 16 óra utazás után a weidai Georg-Samuel-Dörffel Gimnáziumból– pár napos ismerkedésre, új kapcsolatok kialakítása valamint régiek megerősítése céljából. A gimis tanulók és oktatóik rögtön kihívások elé állították a vendégeket – este egy barátságos focimeccs vette kezdetét, tanárok és diákok közös részvételével.
A keddi nap a piacon folytatódott, egy jóleső lángosozás után Derecskei Magdolna várta a fazekas mesterségre nyitottakat a Badár Emlékházban. A délután ismét a művészet, kultúra és közösségépítés jegyében telt, hisz a Városi Galériában egy közös ünnepi műsor keretében köszöntötte fel a két iskola a 25 éves kapcsolatot. Ezen az estén vendégeink egy személyes ajándékkal kedveskedtek: egy barátság-fát készítettek, mely erről az elvont fogalomról próbált üzenni mindenkinek. Milyen a barátság? „Mint egy otthon.” „Mint egy fa: nem az számít, hogy milyen hatalmas, hanem, hogy milyen mélyen gyökerezik.” „A barátságnak nem tökéletesnek, hanem valódinak kell lenni.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok üzenték iskolánknak, hogy van valahol messze egy suli, akik számára fontosak vagyunk. Akik néha idelátogatnak, és bevallják nekünk, jó hogy vagyunk egymásnak.
A szerdai napon Budapest volt a cél. A Kossuth-tér és a Parlament körbejárása után a Bazilikát tekintették meg a kirándulók, majd a Vörösmarty-téren szabad program keretében lehetett barangolni, ismerkedni a helyi dolgokkal. Ezek után következett a budai vár, a Halászbástya és a Mátyás-templom megismerése. Este nyolcra Mezőtúrra érkezve igazi élményekkel gazdagabban pihenhettek le a német diákok – egy részük őket fogadó telekis diákok családjánál, másik a kollégiumban.
Hát, az iskola – az bizony iskola. Ennek megfelelően a csütörtöki nap a Teleki öreg épületében zajlott. Az óralátogatások után a vendéglátósok tankonyhája várta a német nebulókat, Rózsika néni vezényletével lángos sült – volt néhány kollégám, aki nagyokat nyelt a folyosókon terjengő illatokat szagolgatva. Tanulóink minőségellenőrzési hadművelete is azt bizonyította: jól sikerültek a finomságok. A Túri Kamra volt a következő célpont. Vendégeink itt kóstolgathattak, ajándékokat is vásárolhattak a helyi és közeli termelők kínálatából. Az igazán sűrű napok után iskolánk tanulói csütörtökön délután hatkor búcsút vettek az ide látogatóktól.
Claudia és Andreas ismét itt jártak. 26 év után is. Fontosnak tartották, tartják, hogy diákjaiknak is megmutassák a Telekit, az itteni német szakos kollégákkal való együttműködést. Ami sokkal több, mint „együttműködés”, „kapcsolat”. Ez barátság. Olyan barátság, ami valódi. Olyan barátság, ami mélyen gyökerezik. Olyan barátság, ami otthon és hazaérkezés.
Külön köszönet a Teleki német nyelv szakos tanárainak, akik szintén 26 éve látogatják a testvériskolát, koordinálják, ápolják, erősítik ezt a kapcsolatot! Harmati Veronika, Gál Sándorné Irénke, Gecov Gabriella és Haág Henrietta tanárnők nem csak tanárnők. Nem csak egymás közt – de két iskola viszonylatában is. Nélkülük nincs mindez. Hiszen barátok.
Tóth Anikó
Megosztás:
